Talált pendrive..

A napokban egy reggel, sietve a buszhoz, a talaj szintjén, az aszfalton hevert vízben ázva magányosan árva burkolatától megfosztott pendrive.. Éles szememmel egyből ki is szúrtam, odaléptem, felvettem eltettem. Gondoltam suli után ha hazaérek, ránézek a talált szerezményre.. Hátha feltárja titkait, és olyan dolgokat mutat nekem, melyeket elképzelni sem tudnék.. Nagy izgalommal ültem végig a 7-8 órát, majd irány hazafelé, kezemben a pendrive csupasz testét szorongatva lépdeltem a járdán, majd egykettőre haza értem. Letettem a táskám, felhajtottam a kijelzőt, tölt a gép. Várok.. A talált pendrive-ot rádugtam a gépemre és tűkön ülve vártam a csodát.. De semmi sem történt.. gondoltam nem érintkezik jól.. Megpucoltam, de még akkor sem adott élet jelet.. Sokszor próbálkoztam életre kelteni de mind hiába. a rajta tárolt adatok örökre a titokban maradnak.. mert a Pendrive sajnos elhalálozott.. beázása miatt tönkre ment.. Pedig ne tudjátok meg, milyen izgalom kísérte lépteim, hogy most olyasmit tudok meg ami valakinek a személyes tulajdonát képezték. Mi ebben a tanulás? Első sorban az ha vízbe esik egy Pendrive, az valószínüleg a végét jelenti.. Azt többé már nem fogod életre kelteni.. De nem ez az igazi tanulság, hanem az hogy az ember vigyázzon már jobban a személyes értékeire, tárgyaira.. Nem tudtam meg mit rejt a Pendrive memóriája.. lehet hogy semmit, de lehet hogy mégis valami nagy titkot.. Ezért mindig nézz utána, hogy minden cuccod megvan, biztos helyen tartod-e nehogy illetéktelenek kezébe jusson, mert annak beláthatatlan következményei lehetnek. A pendrive pedig új életre kelt, kulcstartó formájában. De azért még mindig kíváncsi lennék, mi volt tárolva rajta..

Túl nagy az Űr..

Sokszor gondolkodom azon vajon mi lehet oda kinn, nem a ház falain kívül, hanem ott a sötétben, a végtelen űrben, melynek méretei ésszel felfoghatatlanok, emberi léptékben nem is mérhető.. Jó lenne látni, tapasztalni, megérteni mindazt ami körül vesz minket, Olyan csodálatos, hatalmas az Űr, a világegyetem. Mi pedig egy parányi, alig látható bolygó lakói vagyunk, s az embeiség sem nagyobb egy pici porszemnél. Gondoljunk csak bele, milyen jó lenne más bolygókra utazni, galaxisokat felfedezni, utazni az űrben, olyan dolgokat látni, amit ember még soha.. és valószínűleg nem is fog. Megértint, méllyen megérint az űr. Sötét, és veszélyes, mégsem üres. Telis tele van mindenféle dologgal, amiket nem ismerünk, nem is értjük, nem is fogjuk talán soha. De ez így van rendjén. Emberek vagyunk, életünk léptéke homokszem a kiszáradt sivatagban. Sok ezer évnyi élet is kevés lenne, mindahoz a csodához és tudáshoz, amit az Űr titokzatos sötétje tartogat nekünk, vagy inkább magának. Csak olyan faj, már ha létezik egyáltalán a Földéhez hasonló gondolkodó, intelligens életforma, lesz csak képes elérni amit mi emberek soha. Galaxisokat, csillagködöket átutazni. Utópia, vagy inkább scifi.. De jó ilyeneken gondolkodni. Az ember ráeszmél arra hogy mennyire kicsi és jelentéktelen. Hogy itt léte nem befolyásol semmit, az univerzum működése során. Az ember rájön arra, hogy vannak az emberiségtől, és még inkább kiemelendő, az egyéntől, fényévekkel nagyobb dolgok is. Szó szerint.. Az emberi hiúság és gyarlóság csak a Föld nevű bolygóra korlátozódik, nem fertőz el más, még érintetlen területeket. Mert ahol az ember felüti a fejét.. Ott aztán kő kövön nem marad.. Olyan mint a Vírus... felél maga körül mindent.. S ha az adott terület, már nem képes ellátni őt, felélte minden tartalékát, odébb megy, elfoglalja, és feléli azt is.. Vég nélkül szaporodik, mint a Vírus.. és eláraszt mindent.. 7 milliárd fölötti lakosságával, most.. de mi lesz 10-20-30-50 év multán? 20 milliárd ember? körülbelül.. a jelen szaporodási arányokat nézve.. Csak hát nem értik meg a nagyok, vagy nem is akarják.. hogy Végetlen fejlődés, egy véges Bolygón... Lehetetlen. Elfogy a hely, elfogy a nyersanyag, elfogy minden.. s végül kihal az emberi faj. De talán nem is nagy baj.. De ez a rosszabbik verzió, én próbálok pozitív gondolkodású maradni, lássunk egy kis Utópiát.

Nézz a tükörbe ha mersz.

Hosszú nap volt a mai, mondhatnám így is, de nem is igazán az idő volt a legjellemzőbb tényező.. Sokkal inkább a fáradtság. Szellemi, lelki fáradtság. Ma volt 2 autoCAD gyakorlati óránk. Nem igazán használtam ezelőtt ilyen jellegű programot.. Nem is egyszerű elsajátítani a használatát.. Idő kell hozzá leginkább és gyakorlás. A Gyakorlati tanár hogy is fogalmazzak, türelmetlen természetű lehet. Ha valami nem megy egyből az már probléma.. Na de kérem, másodszorra találkoztam ezzel a szoftverrel, nem várható el az hogy 4 óra alatt minden karika csapásra menjen.. Minden esetre végre sikerült beszereznem itthonra egyet hogy tudjak gyakorolni itthon is. Volt 2 lyukas órám CAD alapok után aztán 3 matek. Jó volt. Délután fodrászhoz mentem. Már ideje volt egy nyírásnak mert már elég nagy volt a hajam.. Le lettem nyírva, haza jöttem, csináltam a mostani állapotról egy fényképet. Frissíteni a profilképem, és érdekes látvány tárult elém miután a memóriakártyát behelyeztem az olvasóba. Ahogy nézem a képeket, felvetődik a kérdés. Ki van a képen? Mert ez nem én vagyok.. Ez biztos nem én vagyok.. Annyira más az amit látok, mint az a kép amilyen kép bennem élt magamról.. Megváltoztam volna? Megváltoztam.. Az arcom gondterhelt, hajam ritkul.. feltehetném a kérdést, 23 évesen, valóban ez lennék? De miért? Ez olyan igazságtalan. Gondolatok cikáznak bennem fel s alá.. Mint egy Maglev... Ennyit változtam pár hónap, maximum 1-2 év leforgása alatt? Ez borzasztó.. Hiszen fiatal ember vagyok, boldog, gondtalan életemnek kellene lenni.. De mégsincs az.. Megrázó felismerés amikor az ember belenéz a tükörbe és saját tükörképében nem ismeri fel önmagát.. Mintha 20 évet öregedtem volna.. és most tölteném a 44-et.. Legalább annyi teher van most rajtam, és nem tudom mikor leszek képes lerázni magamról e tonnás kövek súlyát.. Csak próbálok élni, úgy mint minden ember ezen a földön.. De egyáltalán nem könnyű.. Az ember ahogy idősödik egyre inkább eltorzul fiatalkori önmagához képest.. Megbántott az élet, folyamatos nyomás alatt tart, de mit lehetne mást tenni? Élni kell ha már kaptunk rá lehetőséget. A tükör lehet barát is és ellenség is. Ő csak azt mutatja meg, aki és ami valójában vagy. Nézz hát tükörbe ha mersz. és Vállald fel önmagad, aztán fogd meg a vonatod, és tedd át a helyes vágányba.. Mert előre csak így mehetsz. Az IC előre láthatólag 10 percet késik, szíves megértésüket kérjük.. Tehát ez még várat magára..

Fuuuuuuh.... :@

Miért kell belekötni az emberbe? Miért nem lehet nyugodt körülmények között eljutni A-ból B-be? Ez a primitívség netovábbja, a parasztság, nem az a paraszt aki földműves, hanem az aki képtelen beilleszkedni.. komolyan mondom, nem ártana már egykis világégés, hogy a  társadalom bomlaszót elemeit véglegesen kivonják a hasznos társadalomból. Miért nem lehet nyugta az embernek? Miért nem védi meg az embert a saját kormánya? Miért annyi utópia ez? Bezzeg ha megvédeném magam a túlerővel szemben, még én lennék aki a börtönbe kerülnék, mert hogy is merészelem jogosan megvédeni magam..  Sokkal jobb lenne nomádként élni, valahol messze a civilizált világtól, mindenkitől.. Bár születtem volna valami őserdei területen. Annyira ocsmány az ember.. Konkrétan belefáradok abba hogy élek.. Hogy létezem, és érzek. Ennél rosszabb korba nem is születhettem volna. Úgy utálom a huszadik századot.. A felvilágosultság kora, a tudomány kora.. és a bomlasztó rétegek kora, mert a törvények védik őket.. Mi ezzel a cél? Mi a fenéért nem lehet normális társadalomban élni? Nem csoda hogy annyi ember él torz szemlélettel, világképpel, amire azt hiszi hogy az a normális.. Mert ezt az idióta értékrendet nevelték beléjük.. ezt látták.. Fel tudnék robbanni, kitörtni mint egy vulkán.. Ha Isteni hatalommal bírnék már rég megtisztult volna a bolygó a férgessétől.. Gondoskodtam volna róla. Az aki nyugodt becsületes életet akar élni annak nem igazán van lehetősége rá... Mert a hal is a fejétől bűzlik.. Ott kellene rendet rakni, levágni azokat a halfejeket... Aztán a többit.. Borzasztó ez a mai világ.. Sosem leszek képes megérteni.. és miért kell egy nőnek tajparaszt kurvának lenni? Ez valami dicsőség? Ez olyan menő?? Nagyon nem az.. Istenem mit rontottál el?? Hozd már helyre a hibáidat...

Külföldi munka, Külhoni Magyarok

Érdekes témára világítok most rá.. Elég sokat hallottunk arról hogy a külhoni Magyarok felszeretnék venni a magyar állampolgárságot. Jogosan, mert ők is hazánk fiai, csak a háború után a határok átkerültek a fejük felett, és idegen fennhatóság alá kerültek. Kedves anyaországban élő magyarjaink pedig felvannak háborodva, hogy mi az hogy fel akarják venni az államolgárságot? Közben számtalan fiatal megy külföldre dolgozni, élni, lakni.. Mert itthon nem jó nekik.. Kényelmesebb kimenni, és kinn dolgozniuk, munkájukat tehetségüket más, idegen ország javára fordítani.. Azokat gyarapítani, elfordulnak hazájuktól, attól az országtól amely felnevelte őket, védelmet nyújtott nekik. Csodálkoznak hogy az ország ott áll ahol.. Hogy nincs fejlődés, csak vissza.. Nincs gyarapodás.. Kimennek az Orvosaink, Mérnökeink.. Az ország pedig vergődik.. Haldoklik, mert nincs olyan értelmiség, aki fel tudná emelni a mocsárból.. Miért ne vehetnék fel a külhoni honfitársaink az állampolgárságot, ha az anyaországot folyamatosan hagyják el az itt született és itt élő magyarjaink? Azért jó volna elgondolkodni, és végre felébredni.. Ez a primitívnek mondható beszűkült látásmód manapság amikor a túlélés a tét, nem elfogadható..

Most hogy Egyetemista lettem, úgy érzem méginkább megkomolyodtam, mint amilyen eddig voltam, eddig sem voltam az a valóságtól túlzottan elrugaszkodott ember. Sajnos hamar fel kellett nőnöm.. Talán egyszer ezt is leírom. Minden esetre az, hogy komoly emberek között vagyok, egy komoly intézményben, megköveteli az egyéni komolyságot is. Az Egyetem a jövő vezető szakembereit képzi ki, melyeknek feladatuk, hogy mérnökökként, tanárokként, orvosokként, ápolókként, gazdászok és még sorolhatnám a szakmai sokrétűséget, felelős felnőtt gondolkodású embereket faragjon az oda érkező fiatalokból. Itt már az élet küszöbén, a nagybetűs élet küszöbén az ember felkészül arra hogy bele vesse magát a "tengerbe". A kérdés már csak az, megtanult-e úszni. Vagy elsüllyed.. A megfelelő tudás megszerzése egyéni és kollektív feladat. Nem szabad meghátrálni a nehézségek elől. Emelt fővel kell küzdeni, és minden felmerülő problémát leküzdeni.

Fotózás.

Az elmúlt időben elég elszórva de mégis készítettem fotókat amelyeket most nem fogok feltölteni, inkább a Facebook-os Fotós oldalam teszem közzé itt, aki kíváncsi a fotóimra az nyugodtan megnézheti, és ha arra érdemesnek találja akkor véleményét megoszthatja velem az oldalon. 

https://www.facebook.com/Csak1Albumkepekkel Hidd el, érdekel a véleményed, legyen az pozitív illetve negatív. Minden kritikát építő jellegűnek veszek.

Egyetemista lettem!

Nem is tudom hol kezdjem. Talán ott ahol abba maradt az írás. Sikerült leérettségiznem, jó eredményekkel zártam a középiskolai tanulmányaimat, és büszke voltam arra hogy ezt is véghez tudtam vinni. 9 évvel ezelőtt amikor 8.-os voltam, még nem gondoltam arra hogy ilyen messzire jutok. Csak mentem előre, Isten tudja hogyan, de valaki mindig vezérelt az úton. Segíett átjutni a nehézségeken, és most itt vagyok. Elértem amiről álmodni sem mertem volna. Egyetemre járok.. Előző bejegyzésemben írtam hogy felvételizem a felső oktatásba. A Miskolci Egyetemet jelöltem meg elsőnek. Elmentem az alkalmassági vizsgára ami majdnem egy egész napot vett igénybe az eredményhirdetéssel együtt. Az izgalom, idegesség az eredményre várakozás miközben a percek vánszorogva kullogtak előre.. Leírhatatlan volt. Aztán behívtak minket, bement a tömeg, 30 fő. a névsor utolsó részében található a vezetéknevem, és nagyon nehéz volt kivárni mire elmondták, alkalmas vagyok-e. Végül elérkezett a pillanat, és kimondták. Vissza folytott lélegzettel vártam, szinte úgy érzetem kívülről látom magam, nem is én vagyok akivel mindez történik. "Alkalmas".. elhangzott a kulcsszó. Az izgalomtól és az oxigénhiánytól, mert ugye visszatartottam a levegőt az izgalom miatt, szédülés jött rám, hatalmas eufória lett úrrá rajtam. Örömöm elmondhatatlan volt. Kimentem a teremből, kezemben az alkalmasságot igazoló papírral, és anya felé vettem az irányt. Jött velem egy másik sorstársam akivel ott ismerkedtem meg, de erről majd bővebben egy későbbi bejegyzésemben ejtek majd szót. Szóval oda mentem anyához, és közöltem, áh, nincs semmi.. Majd a kezébe adtam a papírt. A boldogságtól könny hullott a szememből, anya is megvolt hatódva. Az ember el sem hinné mekkora öröm ez, amíg egy ilyet át nem él. Később a a ponthatárok nyilvánosságra hozatalakor, kiderült hogy igen, mostmár biztosan benn vagyok. Elmentem a gólyatáborba is, na arról is lesz mit mesélnem. Túl vagyok az első Szemeszteren, a z első vizsgaidőszakon, kisebb nagyobb sikerrel vettem az előttem tornyosuló akadályokat. Jelenleg a második szemesztert járom, holnap a második hét kezdődik :) Nagyon nagy dolog az ember életében az ha egy Egyetemre bekerül, és küzd csinálja, tanul. Igen.. Úgy érzem életem legszebb éveit fogom eltölteni az Egyetemen. Nem a bulizás miatt, nem járok bulizni. Azért, mert olyan emberek társaságában lehetek, olyan légkör vesz körül, amely semmi máshoz nem hasonlítható. Hálát adok a sorsnak hogy segített idáig eljutni. Még az is lehet hogy lesz belőlem valaki! :)

Üdv ismét!

Üdv kedves naplóm, látom nem szaladtál el, és kidobva sem lettél, úgy mint a rég nem használt teleírt füzetek, amiket az ember már rég-rég elfeledett. Látom kicsit beporosodtál mióta nem jártam erre, de most újra felütöm lapjaidat, s folytatom az írást, ahogy időm engedi. Lassan 1 éve hogy utolsó bejegyzésem közzétettem, s régóta kacérkodtam a gondolattal, meg kell nézzelek de ismét itt vagyok, s lenne mit mesélnem elhiheted, 1 év alatt annyi minden történik az emberrel.. Ami most aktuális, túl vagyok az írásbeli érettségiken, amiken szépen szerepeltem, bár ezen magam is meglepődtem! Minden esetre örülök hogy kevesebb mint egy hónap múlva szóbeli érettségi vizsgáz is teszek s közvetlen utána felvételizek a Miskolci Egyetem Gépészmérnöki Karán, Ipari formatervező szakra. Egyéb felsőoktatási intézményekbe is beadtam a jelentkezésem, mint pl: Nyíregyháza, Debrecen, Eger. Meglátjuk mi fog kikerekedni belőle!