Sok ember volt. Lányok, fiúk, de inkább lányok akiket ismertem és ismerek a mai napig... Ám sajnos valami történt az elmúlt hónapok folyamán, csak azt veszem észre hogy akik egykoron közel álltak hozzám, eltávolodtak tőlem. Látom, és érzem... (Rohadt egy érzés...) Nem csak az a baj hogy eltávolodtak hanem hogy lekezelően viselkednek velem.. Mintha idegen lennék. Nem értem.. miért? Sosem tettem ellenük semmi rosszat, szándékosan, még ha önhibámon kívül is tettem valami, azért bocsánatot kértem.. Nem voltam tökéletes, és most sem vagyok az, vannak hibáim. Számtalan hibám van. Ahogy mindenki másnak. Úgy érzem magam mintha lassan magamra maradnék... egyre kevesebb a barát... Mintha csak átlátszó szellem lennék egy álomban... Magányos lélek az Univerzum sötétjében. Lassan elhagy az erőm... fél ember vagyok, önmagam árnyéka. Fáj, de egyre bizonyosabb az a tény hogy a múltban szerzett barátok, elhagynak, még ha nem is tudatos ez a tett. Nekem kellene lépnem... Felednem... Új barátokat szereznem, s mellettük a régieket megtartani akik még kitartanak mellettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése