Az élet, és a Halál.

Bármilyen keserű is, az élet kezdetével, elkezdődik a végzet felé vezető rögös és kiszámíthatatlan utazás, az élet útja. Lehet, de nincs valóság alapja annak a feltevésnek, miszerint a sorsunk meg vagyon írva és akkor ér az utolsó perc, amikor nem számítasz rá. Hazafele sietve egy buli után, ködös csúszós út, vagy túl sok alkohol, és a végkimenetel elég sokrétű is lehet. Így is meg lehet halni fiatalon, de akár fürdés közben is, vagy ha sétát teszünk az utcán. A sors? Ez lenne megírva? Minden ember számára leosztva hogy ki miben és mikor fog meghalni? Nem tudom. De az élet szomorú velejárója az, hogy ismerőseink, barátaink szeretteink, bármikor eltávozhatnak az élők sorából, vagy akár mi magunk is. Ma egy szomorú hírt kaptam, miszerint egy ismerősünk a mai napon elhunyt. Állítások szerint tüdőrákja volt, és az utóbbi időben feltételezhetően áttétek is keletkeztek a szervezetében. Nyugdíjas volt. Most kérdezhetnénk a sorstól, sokat élt vagy keveset? Miért kell íj módon elmenni embereknek? Még nyugodtan élhetett volna évekig.. Az élet kiszámíthatatlan, egyszeri és megismételhetetlen. Ezt Ő is tudta, és próbált megfelelő környezetet teremteni magának, nyugdíjas napjaira. De ha itt tartunk, vajon én megérem-e a nyugdíjas kort, vagy fiatalon veszi el a sors lelkem, földi létem ketrecként használt porhüvelyéből? Talán nem, és még lehetnek szép napjaim Hazám kéken ragyogó ege fölött. Sokszor érzem boldogtalannak magam, de tévesen, mert az, hogy élhetek e földön maga a boldogság. Meg kell becsülni az életet, és nem mérgekkel tömni szervezetünk, mert nem ezt érdemli. Az élet nemesebb fogalom mint azt sokan hiszik, mert mikor már a vég közeleg az ördöggel is lepaktálna hogy élhesse az életet.

"Legyél boldog még akkor is ha sírni kell, vigyorogj egyedül hogyha nincs kivel."