Üdvözöllek látogató!

Üdvözlöm mindazokat akik a Blogomra tévednek, remélem hogy tartalma és mindaz amit a Blogba fektetek elnyeri tetszését az erre barangolóknak. Igyekszem tartalmas és érdekes témákat összehozni de életem kisebb nagyobb mozzanatai is fel fognak kerülni ide. Próbálok minden témáról írni egy kicsit, de ez a világ és ez a tudás oly hatalmas hogy egy élet is rövid lenne mindenről megfogalmazni egy egy posztot. Egyenlőre ennyi, kellemes időtöltést és bogarászást kívánok minden kedves látogatómnak. :)

2010. szeptember 4., szombat

Ebben az életben!

Fiatal korom ellenére számos, kétség és baljós előérzet gyötör. Boldoggá tenne, de szerintem nem csak engem, ha úgy ahogy bármely más (Nemzet),- >>> értsd: (Törvényekkel, Közigazgatással, Országgyűléssel azaz Parlamenttel, bírósággal, és további szervekkel rendelkezik.) szülöttjeként, a Hazánkat tartanánk legfontosabbnak a fontossági sorrendben. Hiszen ha Haza nincs, nincs hol lakni, élni, aludni, hiába van lakásod egy telken ami a Tied, ha az ország más kezében van... Így még gyereket sem lehet csinálni...

Romantikusan vagy inkább elvarázsoltan... Szívem mélyéről szeretném érezni, hogy Szabadon élhetek, nem függök a bankoktól felnőtt koromban, lesz lakásom, lesz egy nő az életemben, és utódaim. Ugye milyen romantikus álom? Mi az hogy álom? De... az... sajnos csak álom. Tudjátok, lényem egyik fele küzd, és egységben akarja látni a Hazát, míg a lényem másik fele, reálisan lát, s talán túl reálisan, miszerint... Nem hogy 10-20 éven belül, de még az én életemben SEM, de még egy emberöltő múlva sem lesz az Itthon-ból Otthon. 

Ez a keserű valóság... Hiszen nem érdek, nem cél, és nem elkötelezettség, ennek a földnek, a Magyar emberek számára való megtartása, és tovább öröklése. A fiatalság nagy részét nem érdekli. Lásd a mai tizenéveseket... (úgy gondolom nem kell hozzá fűznöm semmit)... A mai középkorúak, (pont azok akik a leginkább agy mosottak)... és az öregek, idősök, akik (szintén agy mosottak), (vagy pont hogy nem érinti őket, hisz már úgy sincs sok hátra).. A mai magyar társadalomban élőket nem érdekli túlzottan semmi. Függők. Függnek első sorban a munkáltatóiktól, a bankoktól akiktől a deviza hiteleket vették fel, mert valahogy muszáj eladósodni, ha még nem volt adós... Függnek a tv-től ugyebár X-Factor, és társai... Függnek a cigarettától, és az alkoholtól. Egyszóval mindentől ami nem a javukat akarja. Illetve képviseli, szolgálja. 

A rideg valóság az, hogy lélek nélküli testekből áll ma a társadalom... Olyan szürke emberekből akiket az ösztön hajt. Mert azt sugallják, "Mert Ön megérdemli" "Mert Neked jár" stb... Arról van szó, hogy azt tudja mindenki, MIHEZ VAN JOGA, DE AZT NEM, HOGY MI A KÖTELESSÉGE!!! Ami a legelső, A Haza védelme! Kiállni mellette, és NEM csöndben ülni és TŰRNI, hisz a Nemzeti Himnuszunkban is benne foglaltatik, 


Kölcsey Ferenc

Himnusz A magyar nép zivataros századaiból
Isten, áldd meg a magyart
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!
Hányszor zengett ajkain
Ozmán vad népének
Vert hadunk csonthalmain
Győzedelmi ének!
Hányszor támadt tenfiad
Szép hazám, kebledre,
S lettél magzatod miatt
Magzatod hamvvedre!
Őseinket felhozád
Kárpát szent bércére,
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére.
S merre zúgnak habjai
Tiszának, Dunának,
Árpád hős magzatjai
Felvirágozának.
Bújt az üldözött, s felé
Kard nyúlt barlangjában,
Szerte nézett s nem lelé
Honját a hazában,
Bércre hág és völgybe száll,
Bú s kétség mellette,
Vérözön lábainál,
S lángtenger felette.
Értünk Kunság mezein
Ért kalászt lengettél,
Tokaj szőlővesszein
Nektárt csepegtettél.
Zászlónk gyakran plántálád
Vad török sáncára,
S nyögte Mátyás bús hadát
Bécsnek büszke vára.
Vár állott, most kőhalom,
Kedv s öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek.
S ah, szabadság nem virul
A holtnak véréből,
Kínzó rabság könnye hull
Árvánk hő szeméből!
Hajh, de bűneink miatt
Gyúlt harag kebledben,
S elsújtád villámidat
Dörgő fellegedben,
Most rabló mongol nyilát
Zúgattad felettünk,
Majd töröktől rabigát
Vállainkra vettünk.
Szánd meg Isten a magyart
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart
Tengerén kínjának.
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!
(Cseke, 1823. jan. 22.)

Megszenvedte már e-nép a múltat, s a jövőt. De a jelenben tovább szenvedünk, és fogunk is, MERT ÖNÖK MEGÉRDEMLIK, HA ILYEN BIRKA TÜRELMESEK!!!

Nagy Hazafikból, csak a múltból vannak példák, akik tettek a haza érdekében, s nem hagyták ebek martalékává, életük árán sem. A Mai emberekben már kihalt ez a szellem, de akiben még benne van, vagy börtön vár rá.. Életfogytiglan, vagy kiáll de nincs követője, mert mindenki fél vagy lusta megmozdulni. Egy fecske nem csinál nyarat... Mert nem tud. Fel kéne már ébredni... Ebben az életben!!!


A végére... Én hallom az idők szavát!


Egészség, már ha ízlett.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése