Ma is tanultam valamit.

Ahogy eddig sokszor, ma újra tanultam valamit az élettel kapcsolatban. Az ember bizalmát kijátszhatják, és oly módon sérthetik meg, hogy arról az illető nem is tud, fel sem fogja, hisz természetesnek érzi, azt amit a másik nem. Csalódni gyakran csalódom, de akkor jár igazán nagy fájdalommal amikor olyanban csalódom akitől ezt nem várnám. Két hét alatt két csalódás. De nem lehetünk egyformák, ilyenek az emberek, lehet hogy én is okoztam már másnak csalódást, de nem olyan sokszor, mint mások nekem. Lehet, hogy sokatokban már kihaltak az érzelmek, és ha egy barátban csalódik az ember egyszerűen fel sem veszi magára, mert ez már mindennapos. Lehet hogy hülyének is tartotok e-miatt, de engem még mindig megráz, és dühbe gurít ha valaki aki a bizalmamat, szeretetemet élvezi, átver, vagy csak egyszerűen, mást mond, vagy gondol mint ami. Kérdem én, miért nem lehet elmondani az igazat? Miért kell hazudni? Miért? Mivel érdemeltem ezt ki? azzal, hogy verem át a másikat? Azzal, hogy mindent megteszek egy barátságért? Kár az ilyenbe erőt fektetni...