Nem értem..

Miért van az, hogy bármibe fogok, az soha nem úgy alakul ahogy eltervezem? Nem tudom megérteni, hogy a csodák miért csak 3 napig tartanak, azt sem értem, hogy az élet miért ilyen lapokat osztott nekem... Lehet hogy ez a sorsom... Nem lehetek boldog mert nem ez a cél.. Amikor már azt hiszem, hogy végre ennyi idő után megint megérdemelhetek egy cseppnyi jót, rá kell hogy eszméljek hogy ez az egész nem igaz, csak álmomban létezik.. Vagy még ott sem, talán csak egy régi filmsorozat képkockái jelennek meg előttem, és azt gondolom, ez vagyok én ez az életem. Nem tudom biztosan.. Igazság szerint azt sem tudom mi az a boldogság? mit jelent? Voltam már boldog? Voltam, de nem tudom hogy az igazi boldogság volt-e vagy árnyéka önmagának. Annyi boldog ember van, annyi fiatal akiket látszólag nem érdekel semmi csak az hogy a párjukkal vannak és boldogok. Én miért nem tudok végre egy normális párt találni magamnak? Mikor jön végre el azaz idő, amikor azt mondhatom hogy igen, ezt akartam, erre vágytam? Elringat a remény a képzelet édes álmába aztán a hideg zord világban ébredek fel mint egy rémálomból előlépett túlélő. A fejem tele van már azzal a sablon szöveggel, hogy idővel mindenki megtalálja a hozzá illő párt, mint zsák a foltját. Mikor jön el az hogy majd Valaki velem is beéri?? Annyira más lennék? vagy körülöttem változott meg minden? El kéne járnom kurvázni? vagy mi? Mit lehet tenni a boldogságért? Talán ha a sínek alá vetném magam. Boldog lennék? Mi a franc célja van velem ennek a nyomorult életnek? Na mindegy, inkább hallgassuk meg... Ezt a számot,

Egészség.