Nem hittem volna hogy ezen a napon, ezen a különleges dátumú napon amely csak egyszer van egy életben, rossz fog velem történni. Suliban nem történt semmi baj, viszont suli után elmentem Feri barátomhoz a telekre, egy kis tereprendezés ami annyit tesz, hogy a levágott gallyakat és gazt eltüzeltük. Hogy meglegyen a gettós hangulat, egy öreg, fém hordóba tettük a cuccot, lyukakat ütöttünk rá, és begyújtottuk. Minden rendben halad, el is égettük az összes fát amit kellett. Olyan forró volt a hordó oldala, hogy a fala már izzott :) Jó volt, van az ilyennek is egy hangulata. Később betoppantak ismerősék, Juci és Geri, majd dolgunk végeztével lekísértük őket a villamoshoz, én pedig visszamentem Ferivel a bringáért. Hogy hamarabb haza érjek, nem az úttesten mentem hanem egy kerülőn, járdán.. aminek az aljában egy lépcsősor található, mellette pedig egy biciklivel kitaposott út, ahol a lejtőn le lehet menni. Na és innentől izgi a dolog, ugyanis. Elindultam lefelé a lejtőn ám az egyik pedál megakadt a földben és a lendülettől a kormány fölött átfordulva, átestem a biciklin, és hatalmasat estem az aszfalton. Vállal értem talajt ami csillapított de mindkét tenyerem nagy erővel ütődött a hideg kemény aszfaltnak. Olyat estem mint két másik... iszonyatosan fájtak a kezeim. Az egyik ujjpercem az ütközéstől szétrepedt. tenyereim bőre alá kavicsok és kosz jutott. Nagy nehezen sikerült összeszednem magam, vérző fájó sebekkel tűzdelve. Mindeközben 3 autó ment el az utcán, de egyik sem állt volna meg, hogy tudnának-e valamit segíteni. Ennyit a magyar közlekedési kultúráról, de meg is értem... Miskolc azért híres... és nem a jó oldaláról. Én is megfontolnám hogy megállok-e kocsival valakinek ha leszáll az este. Na de csak haza tudtam menni. Majd fürödtem elláttam a sebeim, bekötöttem a kezeim. De írni nem nagyon bírok szóval, egy kis időre hanyagolom a dolgot. Majd legközelebb...
Na Üdv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése