Egyetemista lettem!

Nem is tudom hol kezdjem. Talán ott ahol abba maradt az írás. Sikerült leérettségiznem, jó eredményekkel zártam a középiskolai tanulmányaimat, és büszke voltam arra hogy ezt is véghez tudtam vinni. 9 évvel ezelőtt amikor 8.-os voltam, még nem gondoltam arra hogy ilyen messzire jutok. Csak mentem előre, Isten tudja hogyan, de valaki mindig vezérelt az úton. Segíett átjutni a nehézségeken, és most itt vagyok. Elértem amiről álmodni sem mertem volna. Egyetemre járok.. Előző bejegyzésemben írtam hogy felvételizem a felső oktatásba. A Miskolci Egyetemet jelöltem meg elsőnek. Elmentem az alkalmassági vizsgára ami majdnem egy egész napot vett igénybe az eredményhirdetéssel együtt. Az izgalom, idegesség az eredményre várakozás miközben a percek vánszorogva kullogtak előre.. Leírhatatlan volt. Aztán behívtak minket, bement a tömeg, 30 fő. a névsor utolsó részében található a vezetéknevem, és nagyon nehéz volt kivárni mire elmondták, alkalmas vagyok-e. Végül elérkezett a pillanat, és kimondták. Vissza folytott lélegzettel vártam, szinte úgy érzetem kívülről látom magam, nem is én vagyok akivel mindez történik. "Alkalmas".. elhangzott a kulcsszó. Az izgalomtól és az oxigénhiánytól, mert ugye visszatartottam a levegőt az izgalom miatt, szédülés jött rám, hatalmas eufória lett úrrá rajtam. Örömöm elmondhatatlan volt. Kimentem a teremből, kezemben az alkalmasságot igazoló papírral, és anya felé vettem az irányt. Jött velem egy másik sorstársam akivel ott ismerkedtem meg, de erről majd bővebben egy későbbi bejegyzésemben ejtek majd szót. Szóval oda mentem anyához, és közöltem, áh, nincs semmi.. Majd a kezébe adtam a papírt. A boldogságtól könny hullott a szememből, anya is megvolt hatódva. Az ember el sem hinné mekkora öröm ez, amíg egy ilyet át nem él. Később a a ponthatárok nyilvánosságra hozatalakor, kiderült hogy igen, mostmár biztosan benn vagyok. Elmentem a gólyatáborba is, na arról is lesz mit mesélnem. Túl vagyok az első Szemeszteren, a z első vizsgaidőszakon, kisebb nagyobb sikerrel vettem az előttem tornyosuló akadályokat. Jelenleg a második szemesztert járom, holnap a második hét kezdődik :) Nagyon nagy dolog az ember életében az ha egy Egyetemre bekerül, és küzd csinálja, tanul. Igen.. Úgy érzem életem legszebb éveit fogom eltölteni az Egyetemen. Nem a bulizás miatt, nem járok bulizni. Azért, mert olyan emberek társaságában lehetek, olyan légkör vesz körül, amely semmi máshoz nem hasonlítható. Hálát adok a sorsnak hogy segített idáig eljutni. Még az is lehet hogy lesz belőlem valaki! :)