Üdvözöllek látogató!

Üdvözlöm mindazokat akik a Blogomra tévednek, remélem hogy tartalma és mindaz amit a Blogba fektetek elnyeri tetszését az erre barangolóknak. Igyekszem tartalmas és érdekes témákat összehozni de életem kisebb nagyobb mozzanatai is fel fognak kerülni ide. Próbálok minden témáról írni egy kicsit, de ez a világ és ez a tudás oly hatalmas hogy egy élet is rövid lenne mindenről megfogalmazni egy egy posztot. Egyenlőre ennyi, kellemes időtöltést és bogarászást kívánok minden kedves látogatómnak. :)

2011. február 27., vasárnap

Utolsó menedék... Utolsó mentsvár... Gondolatok..

Bizonytalan világot élünk... Nehéz a megélhetés, munkát találni, és azt megtartani, gyermekkorunk elröppen mint egy pillangó a kezünk közül.. Fel kell nőni, és a biztonságot nyújtó családi fészket, otthont el kell hagyni. Szüleink sem élnek örökké, barátaink elhagynak, a szerelmekről élettársakról nem is beszélve.. Bizony mondom néktek, a legnehezebb utat egyedül kell megtennünk, mert senki nem lehet mellettünk minden pillanatban, minden helyzetben. Nehéz az élet, de kell hogy legyen egy Utolsó menedék.. Manapság mindenki lelki sérült, mindenkiben ott lakozik a fájdalom valamilyen módon. Néha eljön az a pillanat amikor szeretnénk elbújni a világ elől, egy lakatlan szigeten élni, és mikor túltettük magunkat egyes sérelmeinken, visszajönni az emberek közé.. Nekem utolsó menedékem ez a blog.. Ide vonulok el gondolataim társaságában, hiszen ez egy olyan hely, amit magaménak tudhatok, úgy alakíthatom ahogy csak akarom. Nem feltétlenül az olvasóimnak írom le gondolataimat hanem saját magamnak, de ha már leírom ami bennem megfogalmazódik, akkor ezeket a sorokat olvassa az is akit érdekel, akinek tetszik, aki úgy véli tanulhat belőle. Ha magányra vágyom, ami nem túl ritka jelenség, szeretnék a természetbe menekülni, el a város füstös koszos utcái elől, a tömeg elől, azok elől akik nem értenek meg, akik idegesítenek, vagy bántanak. Leírhatnám ilyenkor milyen tájakat képzelek el, hova vágyom gondolatban, hol lennék szívesen. De inkább megmutatom:

Kép forrása:

A csodálatos Erdély, Drága Magyar föld.. Mindig szeretettel gondolok rá, "Zordon Kárpátoknak fenyvesekkel vadregényes tája". Gondolatban ezeket a hegyeket mászom, lankáin gyalogszerrel túrázom. Szeretnék ott élni. A Bükköt is szeretem, de korlátozott, kicsi, szűkös. Lelkemnek magasan a felhők közelében kellene szárnyalnia, tiszta életető levegőjét kellene belélegeznem városom által beporozott tüdőbe. 

Másik nagy álmom, vágyam hogy egyszer egy mamut fenyőt láthassak élőben.


Bárhogy is, de egyszer látnom kell ezeket a gigantikus csodákat, Hisz gondolatban ott is járok. Imádom a buja zöld növényzetet, a hegyeket a lankákat, a zöld ad erőt az élethez, enélkül nem lenne kedvem felkelni sem.

Képzeletem és gondolataim erdőkben járnak, tisztásokon, csörgedező patakokon járnak, De egyszer élőben is látnom kell, hogy elhiggyem, hogy érezzem, lássam, tapinthassam... Fantasztikus. Utolsó mentsvárként a természet amihez az ember fordulhat, én is ezt teszem, bár csak a Bükkbe tudok kimenni, de ez is kielégítő lehet, ha Erdélybe vagy Kanadába nem tudok elmenni..

2 megjegyzés:

  1. Látom te is regeltél a blogok.org-on :)

    VálaszTörlés
  2. Szia! Igen regisztráltam. Ha minden igaz:D Egyébként hogy vagy? Írj ha tudsz, vagy kedved tartja, örömmel válaszolok szavadra. :)

    VálaszTörlés